Aranylevelufa

Kishölgy: Írás, mit szólnál ahhoz, ha bemutatnálak Borsónak?Írás: Emberek közül csak veled tudok kommunikálni. Hogyan mutatnál be?

Kishölgy: Még nem tudom. De meghívhatnánk teára. Aztán a többit meglátjuk.

Írás: Támogatlak mindenben. Tudod.

Kishölgy: Rendben…Akkor…Lássuk…

"Kedves Borsó!

Szeretnélek meghívni egy finom menta teára holnap, délután három órára. Cím: Színes-ablakos ház a folyó partán.

Üdvözlettel:

Kishölgy"

Így…

Láttad esetleg Galambot?

Írás: Kishölgy! Nincs szemem! De egyszer igazán rajzolnál nekem egyet.

Kishölgy: Van amit át tudok rajtad alakítani és van amit nem. Szemeket varázsolni történetesen nem tudok…

Írás: Akkor marad nekem a vakszem…

Kishölgy: Most morbidkodsz?

Írás: Véletlenül sem! Sok szamárfül mellé (melyeket ugye kegyed hajtogatott nekem az idők folyamán) sok halánték jár. A halánték régi magyar elnevezése pedig vakszem. Galamb a hátad mögött motoszkál. Hallom.

Kishölgy: Valóban! Nem is vettem észre… Képzeld, olyan érdekes információ birtokába jutottam a minap! A második világégés idején Galamb rokonai részt vettek mint postások a háborúban. A németek által megszállt területen ledobták őket ejtőernyővel, majd egy kém titkos üzenetet helyezett a lábukra erősített kis tokba, ők pedig visszarepültek Angliába.

Írás: Nem is tudtam, hogy Galambban Brit vér csörgedez.

Kishölgy: De bizony! És elődei száz kilométer per órával is tudtak szállni. Sok ember életét megmentették.

Írás: Akkor Borsó is időben kézhezkapja a levelet, ez kétségtelen. Amennyiben Galamb is képes oly gyorsan repülni mint ősei…

Kishölgy: Tud. Ő nagyon ügyes!

Kishölgy: Szia Farmer-Füzet! Rendkívül vagányan nézel ki!

írás: Hát itt vagy?! Azt hittem a könyv születésével soha de soha nem írsz majd többet.

Kishölgy: Mondtam, hogy minden vég egy új kezdet…